Miután beinvitáltam Daniel-t, hogy jöjjön be, és várja meg nyugodtan itt Joe-t, a szófára telepedtünk le kettesben. A laptopot kicsit odébb is tettem.
- Csak nem dolgoztál?- kérdezett rá Daniel- Mondd csak meg ám, ha zavarok, Liz...
- Nem zavarsz!- vágtam rá, és le is csuktam a gépet
- Tuti?
- Még egyszer megkérdezed, páros lábbal rúglak ki, Daniel...- néztem rá nevetve, mire védekezően emelte fel a kezeit- Szóval... Miért keresed Joe-t?
- Unatkoztam el akartam hívni inni egyet...- vont vállat a színész
- Értem... Hát most már csak visszaér...- pillantottam az ajtóra, majd vissza Danielre- Ti nagyon jóba vagytok ketten... Ugye, hogy ugye?
- Ugye, hogy ugye- vigyorgott- Tudod, mit vettem észre? Hasonlítasz rá, de mégis az ellentéte...
- Ezt hogy érted?- kérdeztem rá mosolyogva
- Olyan dilis vagy...- kuncogott
- Jó értelemben- tette hozzá azonnal- Olyan nem is tudom... Joe mesélt már rólad egy csomót... És nem erre számítottam- mutatott rajtam végig, mire kérdőn pislogtam rá- Úgy értem... Úgy mondta, mintha még kislány lennél...- nevetett zavartan- És erre itt terem egy gyönyörű, felnőtt nő a maga kislányosságával, vidámságával... Észrevettem, hogy mindig nevetsz...- mosolyodott el, és vállat vontam
- Életvidám vagyok...- húztam mosolyra a számat- De te sem vagy különb... Hallottam őrült dolgokat rólad!
- Rólam?
- Ahaaa!- bólogattam, és mesélni kezdtem, majd ő is további sztorikat emlegetett fel
Az idő szószerint csak úgy pergett, még egy üveg bort is kinyitottunk, remekül éreztem magam, az meg csak a ráadás volt, hogy az egyik kedvencemmel érezhettem jól magam. Már legalább hajnali egyet mutathatott az óra, mikor nyílt a bejárati ajtó és a bátyám lépett be rajta, akiről totálisan meg is feledkeztünk Daniellel.
- Joe!- kaptam oda a fejem mosolyogva- Már azt hittük, elvesztél...
- Persiávál voltam...- lépett közelebb, majd fogott kezet Daniellel- Hát te?
- Hozzád jöttem eredetileg- vont vállat Dan
- Azt hittem, hamarabb jössz, így felajánlottam, hogy várjon meg itt...- egészítettem ki
- Viszont már nem hiszem, hogy sörözhetünk- pillantott Daniel az órára, majd felállt, és kifelé indult
- Holnap?- kérdezett rá Joe, Daniel pedig bólintott, és kezet fogtak
- Jó éjt mindkettőtöknek- intett Daniel- Ó, és Liz... Bírlak!- tette hozzá vigyorogva
Felmutattam a hüvelykujjam mosolyogva, majd intettem neki, és eltűnt az ajtó mögött. Joe érdekes méregetett, miután Daniel elment.
- Mivan?- néztem rá felvont szemöldökkel
- Semmi, semmi...- rázta meg a fejét- Megyek lefekszem... Te nem alszol?
- Még pár levelet elolvasok- vettem magamhoz a képet- Te aludj nyugodtan!
- Jól van- mosolyodott el végre a bátyám- Jó éjt, Lizzie!
- Jó éjt- intettem neki, majd már ott sem volt
A gépen felmentem a blogra, majd olvasni kezdtem az első levelet, de közben twitterre is felmentem, és láttam, hogy Daniel követni kezdett, ami mosolygásra késztetett már megint... Annyira jól éreztem magam ma este vele... Túlságosan is jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése