1. fejezet ~ A megérkezés

Annyira boldog voltam, hogy végre újra láthatom a bátyámat, Josephet. Már legalább fél éve csak telefonon, vagy skype-on tartottam vele a kapcsolatot, de most végre újra találkozhatok vele. Ráadásul a munkámban is egyre jobban felfelé ível a karrierem. Lehetnék még ennél is boldogabb? Nem hiszem! Egészen öt napja várok arra, hogy végre Atlantába mehessek, és mostmár a repülőn ülök. Alig várom, hogy végre landoljunk, és újra lássam Joe-t, aki megígérte, hogy a reptéren fog várni. Szerencsére az a hátralévő fél óra hamar eltelt, és amint leszálltunk, igyekeztem elsők között leszállni, majd miután felvettem a csomagjaim a váró felé siettem. Mikor odaértem, szétnéztem, és pár pillanat alatt meg is lett a bátyám, és széles mosollyal futottam hozzá, hogy aztán a nyakába ugorhassak.

- Joe!- szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam- Ááá, végre, végre! Úgy hiányoztál!
- Te is Lizzie!- nevetett Joe, ahogy kicsit eltolt magamtól, hiszen megint igencsak kislányosan viselkedtem, de nem tehetek róla, ha boldog vagyok, ilyen vagyok- Remélem, jól utaztál!- vette magához az egyik táskámat, és kiindultunk a reptérről
- Remekül- feleltem vigyorogva még mindig- Már alig vártam, hogy megérkezzek. Ez lesz életünk legjobb két és fél hete!- jelentettem ki
- Az biztos!- helyeselt a bátyám is mosolyogva- Még van 6 nap az első forgatási napig, úgyhogy szinte minden nap azt tudunk csinálni, amit akarunk. Tizedikén lesz egy CW-s rendezvény, amire remélem eljössz velem!- pillantott le rám
- Persze! Számíthatsz rám!- vágtam rá nevetgélve, majd odaértünk az autójához
Joe bepakolta a táskákat, majd beszálltunk, és elindultunk. Egyelőre még csak egy belvárosi hotelbe mentünk, hiszen amíg a forgatás nem kezdődik, itt lakik a stáb, a színészek, mindenki, majd amint elkezdenek filmezni, a legfontosabbak, köztük Joe is, kapnak egy-egy luxus-lakókocsit. Az utat a szállodáig végig beszélgettük, majd mikor megérkeztünk egyenesen a lakosztályába mentünk, ahol én is vele fogok lakni, hiszen ez szinte akkora volt, mint az én lakásom New York-ban.
- Szóval, Lizzie...- lépett ki az egyik minihűtő ajtaja mögül Joe egy üveg pezsgővel- Azt hiszem ideje megünnepelni az újabb mérföldkövet az újságírós, tanácsadós karrieredben!- öntött két pohárral az alkoholból, majd az egyiket átnyújtotta nekem- Rád!
- És rád, és a The Originals-ra!- egészítettem ki, mire Joe elmosolyodott és belekortyolt az italába, ám ezt a pillanatot kopogás törte meg, így letette a poharat, és az ajtóhoz indult- Mindjárt jövök.
Bólintottam, és amíg Joseph távol volt, én leültem a kanapéra, és alaposan szemügyre vettem ezt a helyiséget. Modern, de mégis egyszerű. Szemben velem plazmatv, az egyik legdrágább márkájú dohányasztal a lábaim előtt, alatta pedig egy nem olcsó perzsaszőnyeg. Mondjuk mit várjak? Ez egy luxushotel egyik luxuslakosztálya. Miközben a többi tárgyat vettem szemügyre, nevetésre kaptam fel a fejem, és a hangforrásra emeltem a tekintetem. Joseph tért vissza, de nem egyedül. Ahogy megláttam a férfit, aki vele volt, az állam úgy koppant a padlón. Vagyis tudtam, hogy itt lesz, hiszen tisztában voltam azzal, hogy ő is a főszereplők közül az egyik, de arra nem számítottam, hogy ilyen hamar szemben találom magam a kedvenc szereplőmmel a TVD-ből, Elijahval, azaz Daniel Gillies-el.
- Lizzie...- lépett oda hozzám Joe, és húzott fel a kanapéról- Had mutassam be neked Daniel-t. Dan, ő a kishúgom, Elizabeth.
- Áh, már rengeteget hallottam  rólad, Elizabeth!- ölelt meg Daniel mosolyogva hatalmas meglepetésemre
- Öhm... De hívj csak Liz-nek, az Elizabeth-től a falra mászok...- vontam vállat mosollyal a szám sarkában- - - Rendben... Liz- nyomta meg a nevem, és a pezsgőspoharakra siklott a tekintete- Csak nem ünnepeltek valamit?
- Dehogynem!- vágta rá Joe, és egy újabb poharat vett elő, amit Daniel kezébe nyomott, és pezsgőt is töltött neki bele- A kishúgomat úgymond előléptették!- büszkélkedett a bátyám
- Igazán? Gratulálok!- tartotta Daniel a poharát koccintás céljából- Mit dolgozol, ha megkérdezhetem?
- Köszönöm- mosolyogtam rá- És, hogy a kérdésedre válaszoljak, tanácsadó újságíró vagyok a The New York Times-nál, és az előléptetés annyiból áll, hogy saját blogot kapok, így nem heti, hanem akár napi rendszerességgel vezethetem a rovatot.
- Csak nem te vagy a "Kérdezd Liz-t!" rovat írója?- kérdezett rá meglepődve, mire én bólintottam- A feleségem mindig olvasta...- mondta kis keserűséggel a hangjában
- Hogy érted, hogy olvasta?
- Hát még biztos olvassa... Csak mi tegnap hivatalosan is elváltunk Rachel-lel...- sóhajtott fel
A szavai igazán megleptek, hiszen a képek, és hírek alapján, amiket olvastam, nagyon jól megvolt a feleségével.
- Oh... Sajnálom...
Daniel csak egy félmosollyal az arcán legyintett. A férfi még fél órát volt velünk, majd el kellett mennie, így újra kettesben maradtunk Joseph-el. Az egész délutánt együtt töltöttük, egy csomót nevettünk, és elmondhatatlanul jól éreztem magam vele, azonban este akadt egy kis dolga, így amíg ő távol volt, én megnéztem a blogot, és a beérkezett az üzeneteket, majd dolgozni kezdtem. Éppen végeztem az első levél elolvasásával, mikor kopogtak az ajtón. Félretettem a laptopot, és kíváncsian mentem megnézni, ki lehet az.
Ahogy kinyitottam az ajtót, Daniel-elt pillantottam meg a küszöb másik oldalán álldogálni.
- Liz, szia!- köszönt mosolyogva- Joe itt van?
- Öhm nincs- ingattam meg a fejem- El kellett mennie valahová...
- Értem...
- De szerintem hamarosan visszaér...- tettem még hozzá- Ha akarod, megvárhatod itt...
- Nem zavarlak?- kérdezte felvont szemöldökkel
- Ha zavarnál, nem hívnálak be...- dőltem neki az ajtónak- Jössz vagy sem?!
- Jövök...- lépett be mosolyogva