2. fejezet ~ Egy éjszaka Elijah-val

Ha valaki fél éve azt mondja nekem, hogy ma este Daniel Gillies-el fogok borozgatni a bátyám szállodai szobájának kanapéján, kiröhögöm, de tényleg...
Miután beinvitáltam Daniel-t, hogy jöjjön be, és várja meg nyugodtan itt Joe-t, a szófára telepedtünk le kettesben. A laptopot kicsit odébb is tettem.
- Csak nem dolgoztál?- kérdezett rá Daniel- Mondd csak meg ám, ha zavarok, Liz...
- Nem zavarsz!- vágtam rá, és le is csuktam a gépet
- Tuti?
- Még egyszer megkérdezed, páros lábbal rúglak ki, Daniel...- néztem rá nevetve, mire védekezően emelte fel a kezeit- Szóval... Miért keresed Joe-t?
- Unatkoztam el akartam hívni inni egyet...- vont vállat a színész
- Értem... Hát most már csak visszaér...- pillantottam az ajtóra, majd vissza Danielre- Ti nagyon jóba vagytok ketten... Ugye, hogy ugye?
- Ugye, hogy ugye- vigyorgott- Tudod, mit vettem észre? Hasonlítasz rá, de mégis az ellentéte...
- Ezt hogy érted?- kérdeztem rá mosolyogva
- Olyan dilis vagy...- kuncogott

- Hé...- löktem el magam a kanapé támlájától megjátszva a megsértődést
- Jó értelemben- tette hozzá azonnal- Olyan nem is tudom... Joe mesélt már rólad egy csomót... És nem erre számítottam- mutatott rajtam végig, mire kérdőn pislogtam rá- Úgy értem... Úgy mondta, mintha még kislány lennél...- nevetett zavartan- És erre itt terem egy gyönyörű, felnőtt nő a maga kislányosságával, vidámságával... Észrevettem, hogy mindig nevetsz...- mosolyodott el, és vállat vontam
- Életvidám vagyok...- húztam mosolyra a számat- De te sem vagy különb... Hallottam őrült dolgokat rólad!
- Rólam?
- Ahaaa!- bólogattam, és mesélni kezdtem, majd ő is további sztorikat emlegetett fel
Az idő szószerint csak úgy pergett, még egy üveg bort is kinyitottunk, remekül éreztem magam, az meg csak a ráadás volt, hogy az egyik kedvencemmel érezhettem jól magam. Már legalább hajnali egyet mutathatott az óra, mikor nyílt a bejárati ajtó és a bátyám lépett be rajta, akiről totálisan meg is feledkeztünk Daniellel.
- Joe!- kaptam oda a fejem mosolyogva- Már azt hittük, elvesztél...
- Persiávál voltam...- lépett közelebb, majd fogott kezet Daniellel- Hát te?
- Hozzád jöttem eredetileg- vont vállat Dan
- Azt hittem, hamarabb jössz, így felajánlottam, hogy várjon meg itt...- egészítettem ki
- Viszont már nem hiszem, hogy sörözhetünk- pillantott Daniel az órára, majd felállt, és kifelé indult
- Holnap?- kérdezett rá Joe, Daniel pedig bólintott, és kezet fogtak
- Jó éjt mindkettőtöknek- intett Daniel- Ó, és Liz... Bírlak!- tette hozzá vigyorogva
Felmutattam a hüvelykujjam mosolyogva, majd intettem neki, és eltűnt az ajtó mögött. Joe érdekes méregetett, miután Daniel elment.
- Mivan?- néztem rá felvont szemöldökkel
- Semmi, semmi...- rázta meg a fejét- Megyek lefekszem... Te nem alszol?
- Még pár levelet elolvasok- vettem magamhoz a képet- Te aludj nyugodtan!
- Jól van- mosolyodott el végre a bátyám- Jó éjt, Lizzie!
- Jó éjt- intettem neki, majd már ott sem volt
A gépen felmentem a blogra, majd olvasni kezdtem az első levelet, de közben twitterre is felmentem, és láttam, hogy Daniel követni kezdett, ami mosolygásra késztetett már megint... Annyira jól éreztem magam ma este vele... Túlságosan is jól.

1. fejezet ~ A megérkezés

Annyira boldog voltam, hogy végre újra láthatom a bátyámat, Josephet. Már legalább fél éve csak telefonon, vagy skype-on tartottam vele a kapcsolatot, de most végre újra találkozhatok vele. Ráadásul a munkámban is egyre jobban felfelé ível a karrierem. Lehetnék még ennél is boldogabb? Nem hiszem! Egészen öt napja várok arra, hogy végre Atlantába mehessek, és mostmár a repülőn ülök. Alig várom, hogy végre landoljunk, és újra lássam Joe-t, aki megígérte, hogy a reptéren fog várni. Szerencsére az a hátralévő fél óra hamar eltelt, és amint leszálltunk, igyekeztem elsők között leszállni, majd miután felvettem a csomagjaim a váró felé siettem. Mikor odaértem, szétnéztem, és pár pillanat alatt meg is lett a bátyám, és széles mosollyal futottam hozzá, hogy aztán a nyakába ugorhassak.

- Joe!- szorítottam magamhoz, amennyire csak tudtam- Ááá, végre, végre! Úgy hiányoztál!
- Te is Lizzie!- nevetett Joe, ahogy kicsit eltolt magamtól, hiszen megint igencsak kislányosan viselkedtem, de nem tehetek róla, ha boldog vagyok, ilyen vagyok- Remélem, jól utaztál!- vette magához az egyik táskámat, és kiindultunk a reptérről
- Remekül- feleltem vigyorogva még mindig- Már alig vártam, hogy megérkezzek. Ez lesz életünk legjobb két és fél hete!- jelentettem ki
- Az biztos!- helyeselt a bátyám is mosolyogva- Még van 6 nap az első forgatási napig, úgyhogy szinte minden nap azt tudunk csinálni, amit akarunk. Tizedikén lesz egy CW-s rendezvény, amire remélem eljössz velem!- pillantott le rám
- Persze! Számíthatsz rám!- vágtam rá nevetgélve, majd odaértünk az autójához
Joe bepakolta a táskákat, majd beszálltunk, és elindultunk. Egyelőre még csak egy belvárosi hotelbe mentünk, hiszen amíg a forgatás nem kezdődik, itt lakik a stáb, a színészek, mindenki, majd amint elkezdenek filmezni, a legfontosabbak, köztük Joe is, kapnak egy-egy luxus-lakókocsit. Az utat a szállodáig végig beszélgettük, majd mikor megérkeztünk egyenesen a lakosztályába mentünk, ahol én is vele fogok lakni, hiszen ez szinte akkora volt, mint az én lakásom New York-ban.
- Szóval, Lizzie...- lépett ki az egyik minihűtő ajtaja mögül Joe egy üveg pezsgővel- Azt hiszem ideje megünnepelni az újabb mérföldkövet az újságírós, tanácsadós karrieredben!- öntött két pohárral az alkoholból, majd az egyiket átnyújtotta nekem- Rád!
- És rád, és a The Originals-ra!- egészítettem ki, mire Joe elmosolyodott és belekortyolt az italába, ám ezt a pillanatot kopogás törte meg, így letette a poharat, és az ajtóhoz indult- Mindjárt jövök.
Bólintottam, és amíg Joseph távol volt, én leültem a kanapéra, és alaposan szemügyre vettem ezt a helyiséget. Modern, de mégis egyszerű. Szemben velem plazmatv, az egyik legdrágább márkájú dohányasztal a lábaim előtt, alatta pedig egy nem olcsó perzsaszőnyeg. Mondjuk mit várjak? Ez egy luxushotel egyik luxuslakosztálya. Miközben a többi tárgyat vettem szemügyre, nevetésre kaptam fel a fejem, és a hangforrásra emeltem a tekintetem. Joseph tért vissza, de nem egyedül. Ahogy megláttam a férfit, aki vele volt, az állam úgy koppant a padlón. Vagyis tudtam, hogy itt lesz, hiszen tisztában voltam azzal, hogy ő is a főszereplők közül az egyik, de arra nem számítottam, hogy ilyen hamar szemben találom magam a kedvenc szereplőmmel a TVD-ből, Elijahval, azaz Daniel Gillies-el.
- Lizzie...- lépett oda hozzám Joe, és húzott fel a kanapéról- Had mutassam be neked Daniel-t. Dan, ő a kishúgom, Elizabeth.
- Áh, már rengeteget hallottam  rólad, Elizabeth!- ölelt meg Daniel mosolyogva hatalmas meglepetésemre
- Öhm... De hívj csak Liz-nek, az Elizabeth-től a falra mászok...- vontam vállat mosollyal a szám sarkában- - - Rendben... Liz- nyomta meg a nevem, és a pezsgőspoharakra siklott a tekintete- Csak nem ünnepeltek valamit?
- Dehogynem!- vágta rá Joe, és egy újabb poharat vett elő, amit Daniel kezébe nyomott, és pezsgőt is töltött neki bele- A kishúgomat úgymond előléptették!- büszkélkedett a bátyám
- Igazán? Gratulálok!- tartotta Daniel a poharát koccintás céljából- Mit dolgozol, ha megkérdezhetem?
- Köszönöm- mosolyogtam rá- És, hogy a kérdésedre válaszoljak, tanácsadó újságíró vagyok a The New York Times-nál, és az előléptetés annyiból áll, hogy saját blogot kapok, így nem heti, hanem akár napi rendszerességgel vezethetem a rovatot.
- Csak nem te vagy a "Kérdezd Liz-t!" rovat írója?- kérdezett rá meglepődve, mire én bólintottam- A feleségem mindig olvasta...- mondta kis keserűséggel a hangjában
- Hogy érted, hogy olvasta?
- Hát még biztos olvassa... Csak mi tegnap hivatalosan is elváltunk Rachel-lel...- sóhajtott fel
A szavai igazán megleptek, hiszen a képek, és hírek alapján, amiket olvastam, nagyon jól megvolt a feleségével.
- Oh... Sajnálom...
Daniel csak egy félmosollyal az arcán legyintett. A férfi még fél órát volt velünk, majd el kellett mennie, így újra kettesben maradtunk Joseph-el. Az egész délutánt együtt töltöttük, egy csomót nevettünk, és elmondhatatlanul jól éreztem magam vele, azonban este akadt egy kis dolga, így amíg ő távol volt, én megnéztem a blogot, és a beérkezett az üzeneteket, majd dolgozni kezdtem. Éppen végeztem az első levél elolvasásával, mikor kopogtak az ajtón. Félretettem a laptopot, és kíváncsian mentem megnézni, ki lehet az.
Ahogy kinyitottam az ajtót, Daniel-elt pillantottam meg a küszöb másik oldalán álldogálni.
- Liz, szia!- köszönt mosolyogva- Joe itt van?
- Öhm nincs- ingattam meg a fejem- El kellett mennie valahová...
- Értem...
- De szerintem hamarosan visszaér...- tettem még hozzá- Ha akarod, megvárhatod itt...
- Nem zavarlak?- kérdezte felvont szemöldökkel
- Ha zavarnál, nem hívnálak be...- dőltem neki az ajtónak- Jössz vagy sem?!
- Jövök...- lépett be mosolyogva

Prológus

New York, 2013.július 01. Elizabeth Morgan sietősen szedte a lábait New York forgalmas, zsúfolt utcáján, hiszen már így is késésben volt. Öt percen belül elért egy hatalmas irodaház elé, és berohant az ajtaján. Kedvesen köszönt a recepciós lánynak, Naominek, majd a lift felé vette az irányt. Amint megérkezett a felvonó, belépett a fülkébe, majd megnyomta a gombot, ami a szintet mutatta, ahova ment.
"5 perccel múlt dél. Remek... megint elkéstem!"- zsörtölődött magában, hiszen már elege volt abból, hogy mindenhonnan elkésik, pedig mindig próbált időben odaérni valahova, de valahogy mégsem sikerült neki. Ezt mindenki tudta is róla, így már nem is hibáztatták szinte.
A lány amint felért a megfelelő emeletre, a lifttel szemközti irodába futott. Nagyot sóhajtva kopogott, majd benyitott.
- Elnézést a késésért!- lépett be sűrű bocsánatkérések közepette- Többet nem fordul elő!
- Semmi gond, Liz! Ülj csak le!- mutatott az egyik székre a főnöke, mire Liz eleget is tett a kérésnek
A lány a New York Tim-es nevű újságnál dolgozott az egyik tanácsadó rovaton belül. Imádta ezt csinálni, már egészen kis korában szeretett másoknak segíteni, na meg az újságírás is érdekelte mióta csak az eszét tudja. Iskoláskánt a suliújságok főszerkesztője volt, és egyetemre is erre a pályára irányuló szakra jelentkezett, majd gyakornokként jelenlegi munkahelyére került, és mivel jól teljesített teljes körüleg alkalmazták is.
- Szóval Liz...- fordult Jenna, a lány főnöke a frissen érkezetthez- Gondolom, érdekel, miért hívattalak ma be?- Liz bólintott- Az olvasók imádják a cikkeidet, a tanácsaidat, és neked jön szinte a legjobb levél... Éppen ezért szeretnék egy ajánlatot tenni neked.
- Milyen ajánlatot?- kérdezett rá félszegen Liz
- Az újság internetes felületén szeretnék neked adni egy saját blogoldalt... Ahol napi rendszerességgel vihetnéd ezt a rovatot, így a népszerűsége is nőne a "Kérdezd Liz-t!"-nek- közölte Jenna mosolyogva, Liz pedig csak pislogott, elhinni sem tudta, hogy ez vele történik
- Ez komoly?- tette fel a kérdést hüledezve
- Nagyon is, persze csak, ha elfogadod, és te is beleegyezel!

- Persze! Ez fantasztikus! Köszönöm, Jenna!
- Kiérdemelted! Gratulálok!- nyújtotta Jenna a jobbját Liz felé- Holnapután meg is kapod a linket, a felhasználó nevet és a jelszót!
- Remek, köszönöm még egyszer!
A főnök mosolyogva engedte útjára a szőkeséget, aki az irodaházból egyből hazafelé rohant. Igaz, egyedül élt, hiszen a szülei a szülőországában, Angliában éltek, bátyja Atlantában, míg a párja, szerelme jelenleg Európában tartózkodott. Mégis futott haza, hogy telefonon elújságolja a hírt mindenkinek.
Mikor a hatalmas lépcsőházba ért, gyorsan kivette a ládájából a postáját, majd lifttel a ház legfelső szintjére ment. Belépve a modern berendezésű lakásába, lerúgta cipőit a lábairól és átlapozta az érkezett leveleit, ám az utolsón megakadt a szeme: a bátyjától, Josephtől jött. Azonnal kinyitotta, és több papírt is talált benne, először a levelet vette ki belőle.

"Drága Lizzie! 

Most tuti azt kérdezed magadban, hogy 'Joseph miért ír levelet, miért nem hív fel vagy valami...' A választ a továbbiakban megkapod. ;) Most kezdjük majd az új sorozat forgatását, és örülnék, ha egy kis időre meglátogatnál, mert már szörnyen hiányzol, drága kishúgom... A borítékban megtalálod a repjegyedet, valamint a backstage kártyát, amivel szabadon járhatsz közöttünk. Remélem, láthatlak!!!! :))

Hatalmas ölelést küldök:

Jo

UI: Találkozhatsz "Elijah"-val...:D ;)"

Liz miközben a levelet olvasta úgy húzódott egyre szélesebb mosolyra a szája. Hát persze, hogy elmegy a bátyjához, hiszen imádta őt, és már tényleg rég találkoztak. Gyorsan elővette a telefonját, és egy sms-t küldött Joseph-nek, melyben csak ennyi állt: "IGEEEEEN!!!!!:))))))"

Köszöntő!

Hello mindenki!
Köszöntelek titeket a legújabb blogomon, ahol ezúttal egy Joseph Morgan-Daniel Gillies fanfictiont olvashattok majd. Remélem elnyeri tetszéseteket, következő bejegyzés a Prológus lesz! :)
Addig is puszi!
Klau